Anjou, bőkezű föld
Aki Anjou-ba látogat, feledhetetlen utazást tesz egy gazdag történelmi múltra visszatekintő, változatos szépségű francia tájon, ahol régi és új sajátos harmóniában ötvöződik. Az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított Loire-völgy számos francia és külföldi turistát vonz.
Anjou, a virágos vidék
A növénytermesztés Anjou-ban mindig kiemelten fontos gazdasági tevékenységet jelentett, és e hagyomány napjainkban újra mind nagyobb és nagyobb hangsúlyt kap. A nemzetközileg elismert Végépolys, e világszínvonalú, modern kertészeti kutató-, oktató- és üzleti központ tevékenysége mintegy 45 000 hektárnyi területen termő, változatos és specializált növénykultúrát fog össze: hortenziák, évelő növények, szőlő, gyümölcsfák és bogyós gyümölcsök, zöldségek stb. egyaránt megtalálhatók itt. E nagyfokú koncentráltság és intenzitás számos nemzetközileg elismert oktatási és kutatóintézmény érdeklődését felkeltette, amelyek azóta a Végépolys fontos partnerei lettek. A képet a vidék számos elbűvölő kertje, parkja teszi teljessé: a Maulévrier-i Keleti Kert, amely Európa legnagyobb japánkertje, a Doué-la-Fontaine-i Rózsakert, a Chemillé-i Camifolia, vagy épp Anjou legújabb látványossága, a 2010-ben megnyílt, és látogatók tömegét vonzó Terra Botanica.
Egy gazdag és változatos terroir
A Loire völgyének, Franciaország harmadik legjelentosebb bortermo vidékének szívében az Anjou-i és Saumur-környéki szolovidékek a legkiterjedtebbek. A mintegy 30 féle, ún. ellenorzött eredetmegnevezésu bor egy színeiben és ízeiben egyaránt rendkívül gazdag és változatos tájjellegrol tesz tanúbizonyságot: édes, vagy száraz fehér és rozé, karakteres vörösbor, valamint gyöngyözo pezsgo egyaránt terem itt. E borok minden ízlést kielégítenek, a tapasztalt borszakértoktol a lelkes amatorökig. Minoségüknek köszönhetoen a határokon túl is igen népszeruek. Az Angliával ápolt történelmi kapcsolatok nyitottak utat az Európa többi országába irányuló jelentos kivitelnek, ahol foleg a fehérborok és a rozék örvendenek nagy sikernek. A nemes italok pedig ma már az amerikai és japán borospincéknak, asztaloknak is rendszeres vendégei.
Kastélyok, ahol a Történelem pulzusa lüktet
Anjou nem kevesebb mint 1200 kastélyt, udvarházat és kúriát számlál. A várkastélytól a reneszánsz kori udvarházig, az impozáns építészeti remekmuvek markánsan befolyásolják Anjou arculatát. A vidék gazdag történelmének tanúiként e muemlékek mindegyike egyedi karakterrel bír: az Angers-i vár egy XIII. századi impozáns pala- és mészko erod; René király kedvenc rezidenciája a Loire fölé magasodó, és a város látképét uraló, elegáns Saumuri kastély; Brissac, Plessis-Bourré, Montgeoffroy és Serrat, négy fenséges kastély Anjou fovárosa körül; illetve sok más pihenorezidencia – Baugé, Plessis-Macé, Montreuil-Bellay és az Alexandre Dumas által kedvelt Montsoreau kastélyai. Anjou büszkélkedhet a legtöbb lakott kastéllyal is Franciaországban, melyek közül némelyeket ugyanaz a család lakja immár több évszázada.
A barlangok varázslatos világa
Anjou lakói a XII. századtól kezdodoen nem csupán a csodálatos kastélyokhoz, muemlékekhez használták a puha mészkövet, hanem lakásaikat is abba vájták. A mészko- és homokko-kitermelés hozzájárult a Saumur környéki ipar virágzásához, s egyúttal egy "földalatti társadalom" létrejöttét eredményezte. Hosszú évszázadok alatt egy varázslatos barlangvilág épült, bontakozott itt ki. Anjou egykori bányáinak több ezer kilométeres földalatti galériáit manapság Európa legnagyobb barlangrendszereként tartják számon. Vannak itt még ma is használatban lévo lakások, de ezen kívül változatos gazdasági és turisztikai tevékenységek színhelye is: gombatelepek, borospincék, múzeumok, éttermek, barlangszállások, kézmuves muhelyek, muvészeti galériák, sot még egy állatkert is található e föld alatti világban!
A földtõl az égig, az Anjou-i kék arany
Az Armorikai-középhegységtol a párizsi medencéig húzódó megye két részre oszlik: a palában gazdag „Fekete Anjou"-ra és a mészköves „Fehér Anjou"-ra. A pala nem csupán az Anjou-i táj, hanem a vidék történelmének is szerves része. Annak ellenére, hogy a megye palaforrásainak értékét már korán felismerték, és a XI. században már tetõzetkészítésre, lakóházak, templomok és kastélyok befedésére és díszítésére használták, az úgynevezett pala-ipar valójában csak a XIX. század végére alakul ki. S hogy jobban megismerjük mai állapotát, látogassunk el a két nagy palamedencébe, az Angers közvetlen szomszédságában található Trelazéba, ill. a Segré környéki Felsõ Anjou vidékére, ahol felfedezhetjük a felszíni bányák szürkéskék buckáit, fémvázas aknatornyait, a csillék nyomvonalait és a bányásztelepeket.

