Az andecaviak, a törzs, amely fellázadt a Római Birodalom ellen

Kr.e. 52-ben Cézár a gall háborúban utalást tesz az "andecavii" törzsére, mint az armorikai (Északnyugat-Franciaország tengerpart menti, dombos vidékeinek régi, gall eredetű elnevezése) városokhoz köthetõ kelta népre (e törzs nevéből származik Anjou, illetve Angers város neve is). Dumnacus törzsfő vezetésével e törzs egyike volt azoknak, akik leghamarabb csatlakoztak Vercingétorix-hoz.
A római megszállásnak több város, s a mai Angers területén számos út és piac köszönheti létrejöttét. A város mai nevét a germán támadások idején kapja, ami egyúttal a Római Birodalom végét is jelenti. Szent Márton tours-i püspök tevékenységének eredményeképp ekkor veszi fel Anjou a kereszténységet.

Anjou a merovingok idejében

A középkor elején a frankok kiterjesztik hatalmukat Anjou-ra. Ugyanebben az időben alakulnak az első szerzetesközösségek, például a VI. század elején alapított Saint Aubin apátság, vagy Saint Maur, szintén ebbõl az időből, melyet Szent Benedek egyik tanítványa hív életre.
A IX. század elején Nagy Károly Aquitániához csatolja Anjou-t, amely utódai idején határvidék lesz, s ekkor épülnek meg itt az elsõ középkori erődítmények: várak, majd kőből emelt őrtornyok.

A Plantagenet királyi dinasztia

A középkori Anjou fejlődését a Plantagenet dinasztia kiemelkedő egyéniségei határozzák meg, melynek eredete a IX. és X. századi normann támadások homályába vész. Foulque Nerrát (987-1040) tartják a dinasztia alapítójának, amely aztán Plantagenet Henrikkel éri el csúcspontját. Érdekházassági és örökösödési szerződései révén Henrik egy hatalmas birodalom élén találja magát, ami Skóciától egészen a Pireneusokig terjed. A régi Szent János kórház, a fényűző boltívek, akárcsak az első Loire-menti gátak, mind a Plantagenetek emlékét őrzik. Halála után, 1189-ben, Fontevraud-ban temetik el, felesége, Aquitániai Eleonóra mellé. Itt helyezik később örök nyugalomra két fiát, Oroszlánszívű Richárdot és Földnélküli Jánost is. A XIII. század elejétől kezdve aztán Franciaország királyai egyre határozottabban igényt tartanak a Plantagenetek birtokaira.

Anjou, mint királyi hűbérbirtok

Miután visszakerül a Kapetingek kezére, Anjou az angol-breton fenyegetések elleni védekezés egyik kulcsfontosságú szereplőjévé válik. 1232-ben Szent Lajos elrendeli Angers várának építését, majd 1246-ban legfiatalabb öccsére, Károlyra bízza a tartomány sorsát. Ő az első Anjou hercegeinek hosszú sorában, amely René "király" 1480-ban bekövetkezett halálával ér véget, amikor a tartományt végleg Franciaországhoz csatolják. A XIII. és XIV. században Anjou-ban korában soha nem látott demográfiai, gazdasági, vallási és kulturális fellendülés zajlik. Gazdagon díszített apátsági templomok, kolostorok épülnek, és I. Anjou Lajos elkészítteti a fényűző Apokalipszis faliszőnyeget, melyet ma Angers várában, egy speciálisan erre a célra kialakított teremben tekinthetnek meg a látogatók, és amely nagyban hozzájárul Anjou nemzetközi hírnevéhez.

A reneszánsz korabeli Anjou

Joachim du Bellay költő, Jean Bodin jogász, vagy épp Jean de Lespine építész mindannyian a maguk módján örökítik meg Anjou gazdasági, művészeti és kulturális fejlődését a reneszánszban. Itt, akárcsak az ország többi részén is, nyomot hagy a protestánsok és katolikusok közt dúló háború, 1572-ben több tömegmészárlást hajtanak végre Angers és Saumur városaiban egyaránt. A XVII. században a központi hatalom megerősödik a tartományokkal szemben: Richelieu, majd XIV. Lajos is ostromolják Angers városát, amely a vereség következtében elveszíti kiváltságait.

Forradalmak és ellenforradalmak

A Nagy Francia Forradalom idején, 1790-ben alapított Maine-et-Loire megyének korán viszályokkal kell szembenéznie: először a nemzeti egyház polgári alkotmányának bevezetésével, majd az 1793 márciusi felkeléssel, amelyben 300 ezer férfi vett részt. 1795-ig az anjou-i Vendée (a Mauges-i régióban található, több községet magába foglaló, járásnyi terület) egy kegyetlen polgárháború terheit viseli, s a harcok sok helyütt egészen a XIX. század elejéig elhúzódnak. A megye egyúttal új arculatot kap: minden korábbinál gyorsabb fejlődésnek indul a mezőgazdaság (különösen a len és kender termesztés), a városokat újrarendezik (lebontják Angers kőfalait, széles főutakat alakítanak ki, létrehozzák Cholet-ben a Travot teret, Saumurben pedig az észak-déli átjárót). Ugyanakkor a palabányák fejlődését leszámítva, az ipari forradalom fő árama elkerüli a megyét.

Napjainkban

A mezőgazdasági forradalom és a városiasodás a XX. században is folytatódik: a megye gazdaságának két húzóágazatát az állattenyésztés és növénytermesztés jelentik, a városok pedig a vidék növekvő népszerűsödése következtében újraszerveződnek. A háború utáni időszak jelentős átépítéseket hoz. A gazdaság fejlődésének motorját a nagyvállalatok letelepedése jelenti (Bull, Thomson, Packard-Bell, és legutóbb a Scania). A decentralizáció új feladatokat ró a megyei önkormányzatra, az utakat, az oktatást, a szociális segélyeket illetően egyaránt, hozzájárulva ezzel a megye jelenlegi arculatának kialakításához.